Mit hoztam haza Baliról? (Nem csak egy receptkönyvet, hanem egy bokaláncot is🙃)
Egy receptes könyvet hoztam haza.
Az egyik kedvenc kis kávézómból. A borítója vibráló, tele van házi desszertekkel, helyi alapanyagokkal, és a hangulattal, amit ott annyira szerettem.
Imádok sütni – főleg desszerteket. A sütés nekem mindig is egyfajta alkotás és jelenlét volt. És ez a kis könyv lett az egyik szimbóluma mindannak, amit Bali adott.
De persze nem csak recepteket hoztam haza.
Tapasztalatokat hoztam.
Olyan élményeket, amiket nem lehet képekben vagy szavakban teljesen átadni. Egy másféle ritmust. Egyfajta puhaságot, ahogyan az emberek egymáshoz, a természethez, és önmagukhoz kapcsolódnak. A reggeli ima füstje a házak előtt, a mosolyok a piacon, az esti csend a dzsungelben.
Ezek mind ‘beleivódtak’ a bőrömbe, a légzésembe, a mozdulataimba.
Új nézőpontokat hoztam.
Megtanultam,
hogy a nehézségek nem ellenségek – csak tükrök, hogy lassítani nem luxus, hanem választás.
Másképp nézek most az élethelyzetekre. Kevesebb a harc, több a megengedés.
Több bennem a nyugalom, és a felismerés, hogy nem kell mindig megoldani – néha elég, ha csak jelen vagyok.
Tisztaságot hoztam
Testi és lelki szinten is. A légzés, az elcsendesedés, a megtapasztalt belső folyamatok letisztítottak. Régi félelmeket hagytam ott. Nézőpontokat, amik már nem szolgáltak.
Hazahoztam egy könnyedebb verzióját önmagamnak.
Most itt vagyok, itthon.
Más ritmusban, de ugyanazzal a belső csenddel, amit ott találtam meg.
Néha egy illat, egy napfényes délután, vagy egy kanál krémes desszert visszarepít Balira. És emlékeztet: nem a hely az, ami varázslatossá tesz egy időszakot – hanem az, amit ott megéltél önmagadból.
És ez az élmény örökre velem marad – minden lélegzetben, minden mozdulatban.
Ha egyszer elindulsz, ne csak a helyet keresd. Figyeld meg, mit mozdít meg benned. És ha figyelsz, nemcsak ott, hanem hazaérkezéskor is folytatódik az utazás.
