Nekem az „úton lenni” nem csak földrajzi mozgást jelent. Gyakran sokkal nagyobb utat járok be akkor, amikor leülök egy fánál, vagy csak figyelem a légzésem. Amikor újra és újra visszatérek ahhoz a kérdéshez: Ki vagyok én most ebben a pillanatban? Milyen rétegek hullanak le rólam egy nehéz beszélgetés után? Hogyan gyógyít meg egy hosszú séta az erdőben, a hegyekben vagy a tengerparton?
Nem tanítani akarok, és nem is okos dolgokat megfogalmazni. Csak jelen lenni írásban is. Látni, hogyan változom, és lehet, hogy te is látsz majd benne valamit magadból.
