Jóga eszközöm
Tizenkét éves voltam, amikor először megtapasztaltam a szorongás szorítását. Semmi előjel, csak egyszerre ott volt: egy erős, ismeretlen félelem, kapkodó, nehéz légzés, összevissza verő szív. Nem szóltam senkinek. Csak ittam egy bögre vizet, és valahogy mindig egy kicsit segített. Ez lett a kis rituálém lefekvés előtt, amikor újra és újra rám tört ez az érzés.
Később jött az evéssel való küzdelem. Féltem a fulladástól – a szorongás legerősebb tünete a légszomj volt. Ez a félelem az étkezéseimbe is bekúszott: néha alig ettem, máskor próbáltam erőltetni, de a testem mindig jelzett. Időnként elmúlt, majd visszatért, hullámokban, újra és újra.
A jóga ekkoriban talált rám. Először csak a fizikai hatása vonzott: hogy nyújt, erősít, segít megnyugodni. Aztán észrevettem, hogy mélyebben is hat – az idegrendszeremre, a légzésemre, a gondolataimra. Lassan, lépésről lépésre kezdett átalakulni bennem valami.
Közel kilenc éve merültem bele igazán. Voltak időszakok, amikor magával ragadott, és volt, amikor eltávolodtam tőle. De a mély filozófia, ami körüllengi a jógát mint életmódot, mindig visszahívott. Amikor elvégeztem a képzést, még sokáig csak tanulónak éreztem magam. Idő kellett, hogy azt, amit tapasztaltam, át is tudjam adni. Hogy a tanuló mellett tanár is legyek.
Nyolc éven keresztül (rövid megszakításokkal) dolgoztam különböző szakemberekkel, hogy megtanuljam kezelni a szorongást, a pánikot. Közben a jógát nemcsak gyakorlásnak, hanem eszköznek kezdtem használni. A kitartott pózok, a légzéstechnikák, a filozófia mind-mind közelebb vittek a testemhez, az idegrendszeremhez, a saját belső világomhoz. Egyre teljesebben jelen tudtam lenni a testemben. Elkezdtem előre megérezni, ha valami nincs rendben, ha egy betegség közeledik – és sokszor egy nap alatt ki tudtam gyógyítani magam belőle.
A testem a legpontosabb iránytűmmé vált. Megtanultam hallgatni rá, tisztelni, együttműködni vele. És ezt tényleg a jógának köszönhetem. Nemcsak a testemhez kerültem közelebb, hanem emberekhez is. Akiket a jóga hozott az életembe, ma már a barátaim, a családom részei.
A jóga nekem nem csak pózok sora. Egy út, ami visszavezetett önmagamhoz. Egy eszköz, ami segített szorongásból kapcsolódásba, félelemből jelenlétbe érkezni. És ma ez az, amit adni tudok másoknak is – a gyakorlásaimon, az óráimon, és az írásaimon keresztül.
A folytatásban arról írok majd, hogyan vittek a gyerekkori tapasztalataim erre az útra, hogyan lettem jógaoktató, és hogyan képeztem magam újra és újra tovább, hogy még mélyebben értsem és adhassam át mindazt, amit a jóga jelenthet.
