Elengedés és elfogadás – a lélek tánca

Sri Lanka

Az elengedés és az elfogadás számomra mindig kéz a kézben járnak. Nem lehet az egyiket igazán megtapasztalni a másik nélkül. Az életben rengetegszer állunk olyan helyzetek előtt, amikor azt érezzük: kapaszkodnunk kellene, ragaszkodnunk valamihez, ami talán már nem szolgál minket, és pont ezekben a pillanatokban születik a lehetőség a valódi elengedésre.

Az elengedés nem azt jelenti, hogy feladjuk magunkat, vagy, hogy elfordulunk az élettől. Sokkal inkább azt, hogy megengedjük a dolgoknak, hogy úgy alakuljanak, ahogy alakulniuk kell. Elfogadjuk a helyzeteket, ahogy vannak. És az elfogadás sem beletörődés: ez a hit abban, hogy minden, ami történik, értünk történik, nem ellenünk. Még ha néha fáj is, még ha szembe kell néznünk a csalódással, a veszteséggel vagy a várakozással, mindig ott rejlik a tanulás lehetősége.

A titok nálam abban van, hogy már nem várok többet, mint amit egy helyzet, vagy egy személy adni tud. Egyszerűen csak megengedem, hogy az adott pillanat teljesen az legyen, ami. Ebből fakad a szabadság és a béke, amit az elengedés és az elfogadás együtt ad.

Amikor elengedünk, megtanuljuk, hogy nem minden kontrollálható, és hogy a ragaszkodás sokszor csak az ego vágyát szolgálja. Az elfogadás viszont megnyitja a teret a szeretetnek, a megértésnek és az örömnek. Megtanít arra, hogy minden nehézség egy ajtó a lelki fejlődéshez, egy lehetőség arra, hogy mélyebben kapcsolódjunk önmagunkhoz és másokhoz.

Az élet így válik folyamatos tanulássá, ahol minden pillanat értékes, minden élmény formál. És a titok egyszerű: ha elfogadunk, elengedünk, és bízunk az élet áramlásában, akkor megtapasztalhatjuk azt a szabadságot és könnyedséget, ami a lelkünket igazán táplálja.