Utazótárs. Barát. Ajándék.

Az élet sokszor különös módon írja meg a történeteinket.

Nerja

Mi is így találkoztunk – nem a klasszikus forgatókönyv szerint. Exeinken keresztül ismertük meg egymást, és ami lehetett volna múló ismeretség, abból valami sokkal mélyebb szövődött.

A szakítás után valahogy még közelebb kerültünk. A közös nevetések, mély beszélgetések, spontán találkozások hirtelen átalakultak valami szövetséggé. Az élet megajándékozott minket egymással, és én ezért minden nap hálás vagyok.

Az első közös utunk Zakopanéba vezetett – csak mi ketten, egy kanyargós, jeges hegyi úton, szakadó hóesésben. 10 kilométeres túra, filmek, jó ételek, és rengeteg nevetés. Ott jöttünk rá: ez működik. Nemcsak hogy könnyedén utazunk együtt, de élvezzük is minden pillanatát.

És onnantól nem volt megállás.

Toszkána, Szicília, a spanyol partvidék, pizza Milánóban. Minden utazás újabb kaland.

Meztelenül fürödni a csillagos ég alatt a spanyol tengerparton.

Szabadulni olasz srácok elől egy szülinap után, amit vadidegenekkel ünnepeltünk.

Egy pizza–fagyi kombó után hajnalig táncolni egy R’n’B buliban Milánóban – szállás nélkül, csak mi ketten, nyitott szívvel.

És amikor fáradtak voltunk?

Nem vitáztunk. Nevetni kezdtünk. Úgy igazán, könnyesen, gyomorból.

És valahogy minden újabb út még szorosabbra fűzte a köztünk lévő köteléket.

Hálás vagyok, hogy vagy.

Hogy ott vagy, amikor jó – és ott vagy, amikor kevésbé.

Hogy együtt tudunk felfedezni, rácsodálkozni, eltévedni és hazatalálni.

Mert te vagy az én utazótársam.